Újfajta megközelítésre van szükség a mezőgazdaságban, hogy a még feltáratlan kapacitásokat is kihasználhassák a gazdák. Az adatelemzés ma még néha szitokszó ezen a területen, de egyértelműen ez jelenti a jövőt – mondta Dr. Pajor Gábor, állatorvos, informatikus adattudós a Digitális Agrárakadémiának adott interjújában.
Az állatorvos, az informatikus és az adattudós
„Azt szoktam mondani, hogy egy ma még nem létező szakma élő képviselője vagyok” – kezdte bemutatkozását Dr. Pajor Gábor, aki az Állatorvostudományi Egyetemen végzett, de a korai számítógépek „elcsábították” és évekig informatikával foglalkozott, főként külföldi cégeknél. Az informatika és az állatorvosi szakma találkozása nem egyszerű mutatvány, hiszen távol állnak egymástól, de mivel az állatok biológiája nem változott jelentősen az elmúlt évtizedek alatt, újra fel tudta venni a fonalat. Jelenleg a két szakma, az állattenyésztés és az adatelemzés tudásának felhasználásával végez mezőgazdasági adatelemző munkát. Elsősorban baromfival, sertésekkel, nyulakkal és szarvasmarhákkal dolgozik. A termelő telepeken a matematikai statisztika segítségével, az adatok lencséjén keresztül vizsgálja a valóságot. Az adattudós szerint ma a mezőgazdaságban a digitális adatok még mindig a „szükséges rosszként” jelennek meg, és még mindig a megérzéseken, illetve a tapasztalatokon alapuló döntések dominálnak a gazdák körében.
„Az adatalapú vagy az adatokkal támogatott döntéshozatal hiányzik, pedig ez nem azt jelenti, hogy a tapasztalatokra és megérzésekre ne lenne szükség, hanem azt, hogy három lábon állva, egymást kiegészítve kellene működniük.” Egyes szakértők megállapítása szerint globálisan a mezőgazdaság a kapacitásainak csak a 40 százalékát éri el, míg a maradék 60 százalék kihasználatlan. Dr. Pajor Gábornak az a személyes tapasztalata, hogy az adatelemzéssel a 40 százalékhoz még további 10-20 százalékot meg lehet „találni”.
Új szelek, régi szokások
Bár a legtöbb precíziós állattenyésztési technológia már Magyarországon is elérhető, a termelők többsége még várakozó állásponton van, vagy egyáltalán nem foglalkoznak ezekkel a megoldásokkal. Pedig nem arról van szó, hogy a régi metódusokat le kellene cserélni, hanem arról, hogy ezeket ki kell egészíteni az új megközelítésekkel. Mivel az 50-70 millió forint alatti digitális beruházások rendszerint egy év alatt megtérülnek, majd még sok éven át kiszolgálnak és hasznot hoznak, ezért érdemes akár saját forrásból vagy hitelből is megvalósítani ezeket, és nem kell feltétlenül az állami támogatásra, vagy pályázatokra várni. Az állattenyésztésben a hozam rendkívül nagy, 50-70 százalékos szórással jelentkezik, hiszen más és más termelési eredményeket produkálnak az egyes állatok, illetve a termelési csoportok. A digitális technológiák, valamint az általuk szolgáltatott adatok és azok megfelelő elemzése segítségével ezt a szórást lehet mérsékelni a termelési szint alsó harmadának megszüntetésével. Így az első évben átlagosan 10-15 százalékkal lehet növelni az eredményt, amivel pedig nő a gazdálkodás tervezhetősége is.
„Ha digitális megoldásokkal javítom az állatok életkörülményeit, a takarmányozásukat vagy a betegségeket korábban észlelem, akkor bízhatok abban, hogy az összes többi élettani és termelési paraméter is javulni fog, vagyis jelentős hatékonyságnövekedést érhetek el” – hangsúlyozta a szakember. A mezőgazdaságban az egész világon az a jellemző, hogy a legfőbb problémákkal foglalkoznak, a kezelés tűzoltás jellegű. Ez azt jelenti, hogy nincs, vagy lassú a fejlődés, hiszen a régi problémák vissza-vissza térnek. A digitális technológiák segítségével viszont olyan adatokhoz lehet hozzáférni, amelyek előre jelzik a kritikus beavatkozási pontokat és azok eredményességét. Ez természetesen több munkát jelent a gazdálkodók részéről is, mivel korábban értesülnek a jelentkező problémákról, viszont olyan munkát, ami sokszorosan megtérül – mutatott rá Dr. Pajor Gábor.
A digitális technológia a barátod, nem az ellenséged
A mezőgazdaságban jelenleg a helyzet egy kicsit a járműgyártásra hasonlít: nagyon sokféle elektronikával szerelik fel az új autókat, amelyek többségét a vezetők egyszerűen kikapcsolják, vagy jelzéseiket nem veszik figyelembe, mert úgy érzik, hogy nincs rájuk szükség. „Érdemes megtanulni a gépek jelzéseivel együttműködni, bízni ezekben, hiszen a legtöbb fejlesztés már 20-30 éve velünk van, ezért már eléggé megbízhatóak” – fogalmazott Dr. Pajor Gábor. A makro tendenciák az állattenyésztés digitalizációjában – ha ezalatt az állatok megfigyelését értjük – a kamerák és a mikrofonok mind elterjedtebb felhasználása felé mutatnak, ezekkel ugyanis nagyon sok adathoz lehet jutni, melyek feldolgozását a mesterséges intelligencia segíti. A mikro tendenciák pedig a nanobotok, vagyis a nagyon kisméretű robotok elterjedését valószínűsítik, melyek az állatok véráramában keringhetnek és így szolgáltatnak adatokat az állatok élettani állapotáról. Az utóbbi ugyan még csak kísérleti szakaszban jár, de a trend egyértelmű: az állatok szoros megfigyelésének igénye már a nanotechnológiát is hasznosítaná. Hosszú távon egyértelmű, hogy az állatokra helyezett jeladókat a kamerás megfigyelés és ezek az apró robotok fogják felváltani. A digitalizáció másik iránya, hogy az automatizálható és emberi munkát igénylő feladatokat gépekkel igyekeznek kiváltani. Az egyre tökéletesedő gépi tanulási módszerek, az egyre fejlettebb érzékelők és mechanikai megoldások lehetővé teszik, hogy egyre több emberi munka legyen kiváltható az állattartótelepeken is – mondta a szakember.