Székelyföldön előnyt kovácsoltak a kisbirtokokból: mára versenyképes terményekkel, termékekkel jelennek meg a piacon, sőt, az állami és az európai uniós források is jó helyre kerültek, így a fejlődés folyamatos. A kérdés, hogy lesz-e Dél-Tirol a Kárpátok Svájcából – mondta Becze István, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke a Digitális Agrárakadémiának adott interjújában.
Sajátos székely viszonyok és válaszok
Székelyföld a történelmi hagyományai miatt is különleges helynek számít: a romániai kommunizmus időszakát leszámítva a föld általában magántulajdonban volt, míg léteztek közösen művelt és fenntartott parcellák is. Ez azzal járt, hogy a megművelhető földterületek szétaprózottak és sok a kis gazdaság, miközben a jogviszonyok gyakran még most is tisztázásra várnak – érzékeltette a helyi sajátosságokat Becze István. Az idő és az akarat végül előnyt kovácsolt a hátrányból, s ma már örülnek a szakértők, hogy nem nagy cégek vették át az erdélyi mezőgazdaságot, hanem az napjainkban is főként a helyi gazdák kezében van.
„Romániában van arra példa, hogy egy-egy nagyvállalat kivásárolta az embereket, ami pedig azzal járt, hogy – ha nincs a közelben egy város, ahol munkát kaphatnak – elköltöznek és feladják az addigi életmódjukat” – fogalmazott az elnök. Ezen a helyzeten kívánt segíteni a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete, amely 2010-ben alakult azzal a céllal, hogy összefogja a mezőgazdasági fejlesztéseket, segítse a helyi gazdákat és közös irányokat fogalmazzon meg számukra.
„Nekünk az a célunk, hogy minden magyarlakta községben legyen legalább egy, velünk együttműködő partnerszervezet. A három erdélyi megyében 160 község található, s az ottani szervezeteket a Székely Gazdaszervezetek Egyeztető Fóruma fogja össze, ami évente legalább egyszer ülésezik” – fejtette ki Becze István.
Közbirtokosság, mint intézmény
Egy másik – Magyarországon nem ismert – fogalmat is meg kell tanulnia annak, aki Erdélyben szeretne mezőgazdasággal foglalkozni: a közbirtokosságét. Ez a sajátos jogi kifejezés azt jelenti, hogy bizonyos területeket egy-egy falu vagy város közös tulajdonban tart.
A közbirtokos kaszálónál, erdőnél vagy legelőnél is számon tartják, hogy kinek mennyi része van benne, de közösen művelik, gondozzák ezeket, és osztalékot fizetnek az érintetteknek. Erdélyben jelenleg 259 ilyen közbirtokosság van, amelyek összesen 500 ezer hektárnyi területet fednek le – hívta fel a figyelmet az elnök. A Székely Gazdaszervezetek Egyesülete a közbirtokosságokat arra biztatta, hogy bizonyos terményeket, termékeket közösen értékesítsenek, és ne váljanak egymás versenytársaivá a piacon. Ezért jó hír, hogy mostanra már közös részvénytársaságokat és érdekvédelmi szervezeteket is alapítottak, valamint a földalapú támogatásokat is realizálták, ami már jelentős bevételt jelent egy–egy nagyobb közbirtokosság esetében. A befolyt összegekből pedig olyan helyi élelmiszeripari vagy mezőgazdasági fejlesztéseket tudtak megvalósítani, mint például egy három falu (vagyis három közbirtokosság) által közösen létrehozott tejfeldolgozó vagy a magán erdészeti hivatalok. Fontos kiemelni azt is, hogy Erdélyben a gazdák 80 százaléka állattenyésztéssel foglalkozik, ezért nagy szükség van a legelőkre és a közbirtokossággal ápolt jó viszonyra. Az állattartás túlsúlya miatt jelentős a tejipar mérete a régióban, ami kapcsán Becze István megjegyezte, jobb lenne, ha a tej feldolgozva kerülne ki a piacra, mint nyerstermékként. A székely gazdákat a magyar kormány által támogatott falugazdász hálózat is segíti: jelenleg 20 szakember visz egy-egy szakterületet, így van közöttük egyebek között méhész, erdész, juhász, biogazdálkodó és haltermelő is.
Versenyképesség és fejlődés a digitalizáció következménye
Becze István szerint nehéz néhány szóban felvázolni a régió adottságait és lehetőségeit, de az biztos, hogy a rövid ellátási láncokra, saját termékekre és feldolgozásra, az értékesítés területén pedig az integrációra kell nagy hangsúlyt fektetni.
„Az errefelé jellemző kis családi gazdaságok önmagukban versenyképtelenek, viszont kiváló alapanyagot vagy készterméket állítanak elő, ezért valamiképpen helyzetbe kell hozni őket. Mivel az ilyen kisgazdaságok számára az értékesítés is problémát okoz, ezért minél több helyi feldolgozóüzemre lenne szükség, amelyek ezt a feladatot – a gazdákat összefogva – ellátják” – hangsúlyozta az elnök.
A Sóvidék televízió beszámolt a Digitális Agrárakadémia Székelyföldön tartott rendezvénysorozatáról
Az állattenyésztésben egyébként utat törtek mostanra a különböző precíziós technológiák Erdélyben is: jelentős az istállók automatizáltsága és a fejlesztések folyamatosak. Felismerték azt is, hogy a további fejlődéshez elengedhetetlen a digitális készségek gyakorlása, az oktatásnak egyre nagyobb szerepe van a gazdálkodásban. Kiváló példa erre a Digitális Agrárakadémia (DAA), amely az agrárdigitalizáció legújabb lehetőségeit hozta el a bárki által ingyen hozzáférhető online tananyagival. Ugyanakkor a DAA hagyományos előadásokat is szervezett a térségben, amelyek iránt nagy volt az érdeklődés – mondta Becze István.
„Érzik az emberek, hogy óriási lehetőség van ebben, hiszen a DAA honlapján elérhető ismeretanyagok jó alapot nyújthatnak a későbbi fejlesztések megvalósításához” – fogalmazott az elnök.
„Székelyföldön folytatta tudásátadó útját a Digitális Agrárakadémia” címmel mi is beszámoltunk a 2022. júniusi rendezvénysorozatról, amit ide kattintva érdemes elolvasni.
Digitális Agrárakadémia Székelyföldön 2022 galéria:
https://www.facebook.com/media/set/?vanity=SzekelyGazdaszervezetekEgyesulete&set=a.1683478578680019