A magyar-román határ közelében, Békés vármegye délnyugati végében, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság adott otthont február utolsó hetén az ötnapos DAA Plusz képzésnek. A Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium I-es előadójában az állattenyésztés digitalizációjáról tudtak meg sok hasznos információt a résztvevő szaktanácsadók.
A kapcsolódó tartalmakat, videókat és képeket itt, a DAA Plusz Mezőhegyes: a mezőgazdaság digitális átállását támogató szaktanácsadók képzése esemény aloldalra töltöttük fel, nézd meg ezeket!
Mezőhegyesen ezen a napon elsőként dr. Húth Balázs, a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar Állattudományi Tanszék tanszékvezető egyetemi docense adta át a tudásának egy részét a hallgatóságnak. A témájának középpontjában a tejelő szarvasmarhatartás digitalizációja volt.
Többek között bemutatta a DeLaval Kft. szaktanácsadója, Dizseri Tamás által a PREGA Konferencia és Kiállításon rögzített “Az automatikus progeszteronmérés gyakorlati tapasztalatai” című előadását is, a szakember ugyanis betegség miatt sajnos nem tudott részt venni a mezőhegyesi programon. Ezt a felvételt itt lehet megnézni.
Tartalmas prezentációt hozott Laczó György, az AlphaVet Kft. Baromfi technológiai üzletágának vezetője is, aki a precíziós baromfitartás témájába kalauzolta el a résztvevőket. Gyakorlatias megközelítéssel ismertette a különböző technológiai megoldásokat és az állattartók által igénybe vehető lehetőségeket.
Online kapcsolódott be a mezőgazdasági üzemek digitális átállását támogató szaktanácsadók mikrotanúsítványt nyújtó képzésébe Kövesdi József. Az OkosFarm rendszert megvalósító Senit Kft. ügyvezetője esettanulmányokban mutatta be a precíziós állattenyésztés telepi fejlesztéseit. Több magyar állattartó üzem példáját hozta a résztvevők elé, akik így megismerhették, milyen technológiai újítások hasznosíthatóak igazán hatékonyan.
A szakmai előadások között volt egy kis idő a Ménesbirtok legendás lovainak meglátogatására is, az istállókból is hoztunk néhány képet. Nóniusz és gidrán lófajták egyedeit találtuk az épületekben, gyönyörű környezetben és remek körülmények között.
A gidrán a mezőhegyesi ménesben kitenyésztett magyar lófajtáink egyike, amely a 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat alapján nemzeti kincsnek számít.
A Wikipedia vonatkozó összefoglalója szerint a gidrán melegvérű, szilárd szervezetű, erős csontozatú, középnehéz lófajta. A mének bottal mért marmagassága 160–168 , a kancáké 155–167 centiméter. Színe kizárólag sárga lehet, több-kevesebb fehér jeggyel. Könnyű, elegáns kocsilóként is használható. Feje az anglo-arabokra jellemzően nemes, szikár, inkább egyenes profilvonalú. Nyaka középmagasan illesztett, hosszú, jól ívelt, esetleg középhosszú. Marja hosszú, magas kifejezett baltavágással. Többnyire jól izmolt. Az angol telivér kedvező maralakulása kifejezésre jut benne. Háta, ágyéka középhosszú, feszes, széles, jól izmolt. Az angol telivér génhányadtól függően a mellkas többé vagy kevésbé mély, de mindig terjedelmes. A lapockája dőlt, jól izmolt, terjedelmes, elég hosszú – írja róla a Wikipedia.
A nóniusz Magyarországon, a mezőhegyesi ménesben kitenyésztett, törvényileg védett lófajta – írja róla a Wikipedia.
A fajta az angol félvér jellegűek egyik legtömegesebbike. Két típusa alakult ki, a nagyobb testű, jórészt fekete mezőhegyesi, valamint a kisebb, szikárabb, többnyire pej színű hortobágyi. A sárga színű egyedeket nem törzskönyvezik. Bottal mért marmagassága 155–165 centiméter.
Munkakészsége páratlan. Nyugodt vérmérsékletű, tartós teljesítményre képes igásló és fogatló valamint nagyszerűen bevált az ugrósportban. A hobbi lótartásban is bizonyított, mint mindenes – közölte az összefoglaló.